homlokcsont

Hungarian
homlokcsont (shown in green)

Etymology

homlok (“forehead”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhomlokt͡ʃont]
  • Hyphenation: hom‧lok‧csont

Noun

homlokcsont (plural homlokcsontok)

  1. (anatomy) frontal bone (the bone of the forehead)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative homlokcsont homlokcsontok
accusative homlokcsontot homlokcsontokat
dative homlokcsontnak homlokcsontoknak
instrumental homlokcsonttal homlokcsontokkal
causal-final homlokcsontért homlokcsontokért
translative homlokcsonttá homlokcsontokká
terminative homlokcsontig homlokcsontokig
essive-formal homlokcsontként homlokcsontokként
essive-modal — —
inessive homlokcsontban homlokcsontokban
superessive homlokcsonton homlokcsontokon
adessive homlokcsontnál homlokcsontoknál
illative homlokcsontba homlokcsontokba
sublative homlokcsontra homlokcsontokra
allative homlokcsonthoz homlokcsontokhoz
elative homlokcsontból homlokcsontokból
delative homlokcsontról homlokcsontokról
ablative homlokcsonttól homlokcsontoktól
non-attributive
possessive - singular		 homlokcsonté homlokcsontoké
non-attributive
possessive - plural		 homlokcsontéi homlokcsontokéi
Possessive forms of homlokcsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. homlokcsontom homlokcsontjaim
2nd person sing. homlokcsontod homlokcsontjaid
3rd person sing. homlokcsontja homlokcsontjai
1st person plural homlokcsontunk homlokcsontjaink
2nd person plural homlokcsontotok homlokcsontjaitok
3rd person plural homlokcsontjuk homlokcsontjaik

Further reading
  • homlokcsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.