holló

See also: hollo, höllo, and Hollo

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *kule.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈholːoː]
  • Hyphenation: hol‧ló
  • Rhymes: -loː

Noun

holló (plural hollók)

  1. raven

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative holló hollók
accusative hollót hollókat
dative hollónak hollóknak
instrumental hollóval hollókkal
causal-final hollóért hollókért
translative hollóvá hollókká
terminative hollóig hollókig
essive-formal hollóként hollókként
essive-modal
inessive hollóban hollókban
superessive hollón hollókon
adessive hollónál hollóknál
illative hollóba hollókba
sublative hollóra hollókra
allative hollóhoz hollókhoz
elative hollóból hollókból
delative hollóról hollókról
ablative hollótól hollóktól
non-attributive
possessive - singular
hollóé hollóké
non-attributive
possessive - plural
hollóéi hollókéi
Possessive forms of holló
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hollóm hollóim
2nd person sing. hollód hollóid
3rd person sing. hollója hollói
1st person plural hollónk hollóink
2nd person plural hollótok hollóitok
3rd person plural hollójuk hollóik

Derived terms

Compound words
Expressions
  • holló a hollónak nem vájja ki a szemét
  • ritka, mint a fehér holló

Further reading

  • holló in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Spanish

Verb

holló

  1. third-person singular preterite indicative of hollar
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.