elnök

Hungarian

Etymology

Shortening of the former elölülnök (literally “one who sits in front”), calque of German Vorsitzender (“chairman”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlnøk]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: el‧nök
  • Rhymes: -øk

Noun

elnök (plural elnökök)

  1. chairman, president

Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative elnök elnökök
accusative elnököt elnököket
dative elnöknek elnököknek
instrumental elnökkel elnökökkel
causal-final elnökért elnökökért
translative elnökké elnökökké
terminative elnökig elnökökig
essive-formal elnökként elnökökként
essive-modal elnökül —
inessive elnökben elnökökben
superessive elnökön elnökökön
adessive elnöknél elnököknél
illative elnökbe elnökökbe
sublative elnökre elnökökre
allative elnökhöz elnökökhöz
elative elnökből elnökökből
delative elnökről elnökökről
ablative elnöktől elnököktől
non-attributive
possessive - singular		 elnöké elnököké
non-attributive
possessive - plural		 elnökéi elnökökéi
Possessive forms of elnök
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elnököm elnökeim
2nd person sing. elnököd elnökeid
3rd person sing. elnöke elnökei
1st person plural elnökünk elnökeink
2nd person plural elnökötök elnökeitek
3rd person plural elnökük elnökeik

Derived terms
Compound words
Expressions

Further reading
  • elnök in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elnök in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.