elégedett

Hungarian

Etymology

elégedik + -ett

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛleːɡɛdɛtː]
  • Hyphenation: elé‧ge‧dett
  • Rhymes: -ɛtː

Verb

elégedett

  1. third-person singular indicative past indefinite of elégedik

Participle

elégedett

  1. past participle of elégedik

Usage notes

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Adjective

elégedett (comparative elégedettebb, superlative legelégedettebb)

  1. content, satisfied (in a state of satisfaction)
    Synonym: megelégedett (less common as an adjective)
    Antonym: elégedetlen

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégedett elégedettek
accusative elégedettet elégedetteket
dative elégedettnek elégedetteknek
instrumental elégedettel elégedettekkel
causal-final elégedettért elégedettekért
translative elégedetté elégedettekké
terminative elégedettig elégedettekig
essive-formal elégedettként elégedettekként
essive-modal
inessive elégedettben elégedettekben
superessive elégedetten elégedetteken
adessive elégedettnél elégedetteknél
illative elégedettbe elégedettekbe
sublative elégedettre elégedettekre
allative elégedetthez elégedettekhez
elative elégedettből elégedettekből
delative elégedettről elégedettekről
ablative elégedettől elégedettektől
non-attributive
possessive - singular
elégedetté elégedetteké
non-attributive
possessive - plural
elégedettéi elégedettekéi

Derived terms

Further reading

  • elégedett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elégedett in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.