egyenes

Hungarian

Etymology

From the obsolete noun egyen (“flat ground”) +‎ -es, from egy (“one”) + -en (“case suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛɟɛnɛʃ]
  • Hyphenation: egye‧nes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

egyenes (comparative egyenesebb, superlative legegyenesebb)

  1. straight
    Antonym: görbe
    egyenes vonal ― straight line
  2. (figuratively, of character, thinking, process) straightforward, honest, open
    Synonyms: őszinte, becsületes
  3. (mathematics) direct
    egyenes arány ― direct proportion
  4. (boxing) straight
    egyenes ütés ― straight punch

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenes egyenesek
accusative egyeneset egyeneseket
dative egyenesnek egyeneseknek
instrumental egyenessel egyenesekkel
causal-final egyenesért egyenesekért
translative egyenessé egyenesekké
terminative egyenesig egyenesekig
essive-formal egyenesként egyenesekként
essive-modal — —
inessive egyenesben egyenesekben
superessive egyenesen egyeneseken
adessive egyenesnél egyeneseknél
illative egyenesbe egyenesekbe
sublative egyenesre egyenesekre
allative egyeneshez egyenesekhez
elative egyenesből egyenesekből
delative egyenesről egyenesekről
ablative egyenestől egyenesektől
non-attributive
possessive - singular		 egyenesé egyeneseké
non-attributive
possessive - plural		 egyeneséi egyenesekéi

Derived terms
Compound words

Noun

egyenes (plural egyenesek)

  1. (geometry) line (infinite one-dimensional figure)
  2. (sports) straight path (of a running track)
  3. (somewhat colloquial) A simpler situation after a complex one.
    Végre egyenesbe hoztuk az életünket. ― We finally straightened out our life.

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative egyenes egyenesek
accusative egyenest egyeneseket
dative egyenesnek egyeneseknek
instrumental egyenessel egyenesekkel
causal-final egyenesért egyenesekért
translative egyenessé egyenesekké
terminative egyenesig egyenesekig
essive-formal egyenesként egyenesekként
essive-modal — —
inessive egyenesben egyenesekben
superessive egyenesen egyeneseken
adessive egyenesnél egyeneseknél
illative egyenesbe egyenesekbe
sublative egyenesre egyenesekre
allative egyeneshez egyenesekhez
elative egyenesből egyenesekből
delative egyenesről egyenesekről
ablative egyenestől egyenesektől
non-attributive
possessive - singular		 egyenesé egyeneseké
non-attributive
possessive - plural		 egyeneséi egyenesekéi
Possessive forms of egyenes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. egyenesem egyeneseim
2nd person sing. egyenesed egyeneseid
3rd person sing. egyenese egyenesei
1st person plural egyenesünk egyeneseink
2nd person plural egyenesetek egyeneseitek
3rd person plural egyenesük egyeneseik

Derived terms
Compound words
Expressions
  • egyenesbe hoz
  • egyenesbe jön
  • egyenesbe jut
  • egyenesbe kerül
  • egyenesben van

References
  1. egyenes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • egyenes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • egyenes in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.