dékán

See also: dekan and děkan

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdeːkaːn]
  • Hyphenation: dé‧kán
  • Rhymes: -aːn

Noun

dékán (plural dékánok)

  1. (education) dean (senior official in a college or university)
  2. (religion) dean (dignitary or presiding officer in certain church bodies)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dékán dékánok
accusative dékánt dékánokat
dative dékánnak dékánoknak
instrumental dékánnal dékánokkal
causal-final dékánért dékánokért
translative dékánná dékánokká
terminative dékánig dékánokig
essive-formal dékánként dékánokként
essive-modal — —
inessive dékánban dékánokban
superessive dékánon dékánokon
adessive dékánnál dékánoknál
illative dékánba dékánokba
sublative dékánra dékánokra
allative dékánhoz dékánokhoz
elative dékánból dékánokból
delative dékánról dékánokról
ablative dékántól dékánoktól
non-attributive
possessive - singular		 dékáné dékánoké
non-attributive
possessive - plural		 dékánéi dékánokéi
Possessive forms of dékán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dékánom dékánjaim
2nd person sing. dékánod dékánjaid
3rd person sing. dékánja dékánjai
1st person plural dékánunk dékánjaink
2nd person plural dékánotok dékánjaitok
3rd person plural dékánjuk dékánjaik

Derived terms
  • aldékán
  • dékáni
  • dékánság
  • dekanátus ~ dékánátus
  • prodékán

Further reading
  • dékán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • dékán in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.