bőkezű

Hungarian

Etymology

(roomy, loose; plentiful, ample, adjective) + kezű (handed), from kéz (hand) + (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈbøːkɛzyː]
  • Hyphenation: bő‧ke‧zű
  • Rhymes: -zyː

Adjective

bőkezű (comparative bőkezűbb, superlative legbőkezűbb)

  1. generous, munificent, bounteous (giving unsparingly)
    Synonyms: nagylelkű, nagyvonalú, adakozó
    Antonyms: fösvény, fukar, szűkmarkú, zsugori

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative bőkezű bőkezűek
accusative bőkezűt bőkezűeket
dative bőkezűnek bőkezűeknek
instrumental bőkezűvel bőkezűekkel
causal-final bőkezűért bőkezűekért
translative bőkezűvé bőkezűekké
terminative bőkezűig bőkezűekig
essive-formal bőkezűként bőkezűekként
essive-modal
inessive bőkezűben bőkezűekben
superessive bőkezűn bőkezűeken
adessive bőkezűnél bőkezűeknél
illative bőkezűbe bőkezűekbe
sublative bőkezűre bőkezűekre
allative bőkezűhöz bőkezűekhez
elative bőkezűből bőkezűekből
delative bőkezűről bőkezűekről
ablative bőkezűtől bőkezűektől
non-attributive
possessive - singular
bőkezűé bőkezűeké
non-attributive
possessive - plural
bőkezűéi bőkezűekéi

Derived terms

  • bőkezűen
  • bőkezűség

References

  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

  • bőkezű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • bőkezű in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.