összekötő
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøsːɛkøtøː]
- Hyphenation: ösz‧sze‧kö‧tő
- Rhymes: -tøː
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | összekötő | összekötők |
| accusative | összekötőt | összekötőket |
| dative | összekötőnek | összekötőknek |
| instrumental | összekötővel | összekötőkkel |
| causal-final | összekötőért | összekötőkért |
| translative | összekötővé | összekötőkké |
| terminative | összekötőig | összekötőkig |
| essive-formal | összekötőként | összekötőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | összekötőben | összekötőkben |
| superessive | összekötőn | összekötőkön |
| adessive | összekötőnél | összekötőknél |
| illative | összekötőbe | összekötőkbe |
| sublative | összekötőre | összekötőkre |
| allative | összekötőhöz | összekötőkhöz |
| elative | összekötőből | összekötőkből |
| delative | összekötőről | összekötőkről |
| ablative | összekötőtől | összekötőktől |
| non-attributive possessive - singular |
összekötőé | összekötőké |
| non-attributive possessive - plural |
összekötőéi | összekötőkéi |
Noun
összekötő (plural összekötők)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | összekötő | összekötők |
| accusative | összekötőt | összekötőket |
| dative | összekötőnek | összekötőknek |
| instrumental | összekötővel | összekötőkkel |
| causal-final | összekötőért | összekötőkért |
| translative | összekötővé | összekötőkké |
| terminative | összekötőig | összekötőkig |
| essive-formal | összekötőként | összekötőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | összekötőben | összekötőkben |
| superessive | összekötőn | összekötőkön |
| adessive | összekötőnél | összekötőknél |
| illative | összekötőbe | összekötőkbe |
| sublative | összekötőre | összekötőkre |
| allative | összekötőhöz | összekötőkhöz |
| elative | összekötőből | összekötőkből |
| delative | összekötőről | összekötőkről |
| ablative | összekötőtől | összekötőktől |
| non-attributive possessive - singular |
összekötőé | összekötőké |
| non-attributive possessive - plural |
összekötőéi | összekötőkéi |
| Possessive forms of összekötő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | összekötőm | összekötőim |
| 2nd person sing. | összekötőd | összekötőid |
| 3rd person sing. | összekötője | összekötői |
| 1st person plural | összekötőnk | összekötőink |
| 2nd person plural | összekötőtök | összekötőitek |
| 3rd person plural | összekötőjük | összekötőik |
Further reading
- összekötő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.