ókor

See also: ökör

Hungarian

Etymology

ó + kor

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈoːkor]
  • Hyphenation: ókor

Noun

ókor (usually uncountable, plural ókorok)

  1. antiquity (historical period preceding the Middle Ages)
    Synonym: antikvitás
    Coordinate terms: őskor, középkor, újkor

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ókor ókorok
accusative ókort ókorokat
dative ókornak ókoroknak
instrumental ókorral ókorokkal
causal-final ókorért ókorokért
translative ókorrá ókorokká
terminative ókorig ókorokig
essive-formal ókorként ókorokként
essive-modal
inessive ókorban ókorokban
superessive ókoron ókorokon
adessive ókornál ókoroknál
illative ókorba ókorokba
sublative ókorra ókorokra
allative ókorhoz ókorokhoz
elative ókorból ókorokból
delative ókorról ókorokról
ablative ókortól ókoroktól
non-attributive
possessive - singular
ókoré ókoroké
non-attributive
possessive - plural
ókoréi ókorokéi
Possessive forms of ókor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ókorom ókoraim
2nd person sing. ókorod ókoraid
3rd person sing. ókora ókorai
1st person plural ókorunk ókoraink
2nd person plural ókorotok ókoraitok
3rd person plural ókoruk ókoraik

Derived terms

Further reading

  • ókor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.