írjeink

Hungarian

Etymology

ír + -jeink (possessive suffix) (usually in the sense ’Irish’, possibly also in the sense ’balm’, where írjaink is more common).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiːrjɛjiŋk]
  • Hyphenation: ír‧je‧ink

Noun

írjeink

  1. first-person plural multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative írjeink
accusative írjeinket
dative írjeinknek
instrumental írjeinkkel
causal-final írjeinkért
translative írjeinkké
terminative írjeinkig
essive-formal írjeinkként
essive-modal írjeinkül
inessive írjeinkben
superessive írjeinken
adessive írjeinknél
illative írjeinkbe
sublative írjeinkre
allative írjeinkhez
elative írjeinkből
delative írjeinkről
ablative írjeinktől
non-attributive
possessive - singular
írjeinké
non-attributive
possessive - plural
írjeinkéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.