érméjük

Hungarian

Etymology

érme + -jük (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrmeːjyk]
  • Hyphenation: ér‧mé‧jük

Noun

érméjük

  1. third-person plural single-possession possessive of érme

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative érméjük
accusative érméjüket
dative érméjüknek
instrumental érméjükkel
causal-final érméjükért
translative érméjükké
terminative érméjükig
essive-formal érméjükként
essive-modal érméjükül
inessive érméjükben
superessive érméjükön
adessive érméjüknél
illative érméjükbe
sublative érméjükre
allative érméjükhöz
elative érméjükből
delative érméjükről
ablative érméjüktől
non-attributive
possessive - singular
érméjüké
non-attributive
possessive - plural
érméjükéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.