életem

Hungarian

Etymology

élet (life) + -em (my, possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːlɛtɛm]
  • Hyphenation: éle‧tem

Noun

életem

  1. first-person singular single-possession possessive of élet

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative életem
accusative életemet
dative életemnek
instrumental életemmel
causal-final életemért
translative életemmé
terminative életemig
essive-formal életemként
essive-modal életemül
inessive életemben
superessive életemen
adessive életemnél
illative életembe
sublative életemre
allative életemhez
elative életemből
delative életemről
ablative életemtől
non-attributive
possessive - singular
életemé
non-attributive
possessive - plural
életeméi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.