életeim

Hungarian

Etymology

élet + -eim (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːlɛtɛjim]
  • Hyphenation: éle‧te‧im

Noun

életeim

  1. first-person singular multiple-possession possessive of élet

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative életeim
accusative életeimet
dative életeimnek
instrumental életeimmel
causal-final életeimért
translative életeimmé
terminative életeimig
essive-formal életeimként
essive-modal életeimül
inessive életeimben
superessive életeimen
adessive életeimnél
illative életeimbe
sublative életeimre
allative életeimhez
elative életeimből
delative életeimről
ablative életeimtől
non-attributive
possessive - singular
életeimé
non-attributive
possessive - plural
életeiméi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.